The Brotherhood Of Pagans: Tales Of Vampires

Hallomásból már biztosan többen ismerik ezt a francia kultikus formációt. Bár csak szóban forgó albumuk egyetlen teljes kiadványuk, és pár válogatáson kívül nem sokat szerepeltek, mégis a gothic zene egyik üde színfoltjának számítanak. Valószínű, hogy jó időben voltak jó helyen, hiszen a zenekar nem volt tovább aktív, mint 6 év! Ezalatt az idő alatt Franciaországon túlra is sikeresen eljutott a nevük, mégpedig a „Tales Of Vampires” előtt!

A történet 1990-ben kezdődött, mikor Alien és Coccs megalakította a bandát, majd nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Elrik, és Vox Populi. A francia cold-wave és gothic mozgalom sűrűjébe belecsöppenvén e kis zenekar koncertekkel, és aktivitással felhívta hazáján belül magára a figyelmet. 1994-ben már az amerikai Cleopatra kiadó válogatásain (Goth Box, Gothik) jelennek meg tőlük dalok, és ez hatalmas lökést ad a fiatal formációnak. 1994 októberében vonulnak stúdióba, hogy felvegyék első (és eddigi utolsó) nagylemezüket, melynek címe: „Tales Of Vampires”. A banda neve miatt sok ember pogány érzésű zenekarra asszociálna, de elárulom, itt nincsenek ilyen jellegű szövegek! Nem találunk sorokat a természet dicsőítéséről, vagy valamely eltűnt korai nép legendáiról! Azt is mondhatnám, hogy a dalszövegek átlag gothic sémát követnek, de valójában, mint az album címe is mutatja, a vámpírizmus, a vámpírok legendái állnak legközelebb a hozzájuk. Ezt a tényt támassza alá, hogy a lemezt Lestat-nak és Louis-nak, és a többieknek ajánlották. Nos, akkoriban a Tom Cruise és Brad Pitt főszereplésével készült film (aki nem ismeri, szégyellje magát!) még javában izzította sorra a horror fanatikusokat, de úgy látszik, a franciák, már egy albumot is áldoztak tiszteletükre.
És ez a 10 dal valóban remek alkotások! Legtöbb nóta felépítése gothic/deathrock alapokkal rendelkezik, majd ebbe vágódnak, illeszkednek bele a cold-wave, post punk ritmusai. A lemez közepénél viszont abszolút szembetűnő, hogy a dallamok szinte egy az egyben honfitársukat, a Corpus Delicti-t idézik. Plágiumról nem beszélnék, hiszen nagyjából mindketten egy időben voltak a színtéren jelen, ráadásul mindketten hasonló gyökerekkel, hatásokkal bírnak. Zseniális gitártémák mellett baljóslatú, sötét férfi énekhangot hallhatunk, átlagos dobolással, leheletnyi, de roppant hangulatos billentyű játékkal. A Corpus Delicti mellett még jó pár francia bandára hasonlít a zene (azért sokan közülük utánuk érkeztek), illetve nekem még pár goth-osabb megközelítéssel operáló kaliforniai deathrock banda neve is beugrott zenéjük hallgatása közben. A zenekar már nem aktív, bár egy-egy válogatáson találkozni még a nevükkel, és kiadatlan számok is felütik fejüket itt-ott.
Nem egy mai lemez, nem egy mai gothic banda, és nem egy slágeres zene. De talán ettől is olyan jó, elbűvölő, varázslatos! Még izzik a levegő, él benne a tűz, érezni benne a lelket!


 

(9/10)   Honlap : The Brotherhood Of Pagans


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 05. - 18:43 | © szerzőség: Őszentsége